Kiss Noémi recenziója a Verazéletről

http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=24918

Narancs XXIII. évf. 45. szám(2011.11.10. - 2011-11-10

kultúra - kritika

Könyv - A Zöld Disznó meséje - Lovas Nagy Anna: Verazélet A lányok malacok és árvák. Kívánatosak és prostituálódnak. Énekelnek, sikertelenül, kártyát vetnek, ingyen, bárkinek. Harmadrangú művészek, politikában fürdenek, vagy mézeskalácsot sütnek. Sok pénzt keresnek, aztán hirtelen csak fagyoskodnak a nyolckerben. Mert azt képzelik, egyedül is boldogulnak. Aztán egymásba szeretnek, vagy mindig is egymást szerették, de tilos volt az érintés. A lányokkal bármi megtörténhet. Kivonulnak a társadalomból. Elhagyják a férjüket, vagy őket hagyják el a többi lányok. Erőszakosak, sértődnek, és folyton sírnak. Mások volnának? Érzelmileg nem igazán. Pedig ők a zártkörű lányok. Ez pedig egy sűrű, leszbikus regény. Magyarország, szocializmus, az már csak ilyen volt. Van olyan, hogy egy nő megőrül, mert társtalan. Csukázik az éjszakában, ágyast keresve hajszolja magát, máskor pedig fülig szerelmes, mint Lovas Nagy Anna elbeszélője, akinek van ugyan humora, mégis folyton szorong. Az elbeszélő negyvenkét éves, csalódik Verában, akit irtóra szeretett. Záporon vagyunk, innen indul a könyv, egy falusi ház, buli van. Alkohol, szerelem, szex, művészkedés. Lányok laknak itt, elvonultak vidékre, mesz-szebb a fővárostól, néha szerelmesek, de általában boldogtalanok. Legalábbis az elbeszélő elégedetlen. Aztán jönnek az emlékek, szépen haladunk hátra az időben, ugrálunk, ügyesen szerkesztett fejezetek. Megismerjük az egyes történeteket: leszbikus életrajzok, árvaéletrajzok, identitásválság, gyerekkori erőszak, nevelők. Elég érdekesek a figurák, és csak néhol suták a mondatok. Főleg az elején keresi még a hangot: azt, hogy Vera nem iszik, egyszer is elég lenne elmondani; Zorka és Zenta az egyik bekezdés elején még nem keresnek pénzt, a bekezdés végén éhbérért tapsolnak; és faramuci a kép Vikiről: "Viki a szerelmem volt. Túl sok időt ívelt át az ekkor még nem túl hosszú életemből". Aztán belejön, a végére igazán jó első regény kerekedik. Nem könnyű a hatása alól kivonni magunkat, erős a kritika, húsbavágó a történet. Nyolcvanas, kilencvenes és ötvenes évek. Szépen összemontírozva. Az elbeszélőnk családját, árvaságát, házasságát, anyaságát és leszbikussá válását követjük nyomon. Sok hátránnyal küzd, aztán mindig a nyakába vesz még egyet. A legszebb fejezetekben pedig olyan nyíltan és őszintén beszél a női vágyról, ahogy csak kevesen tudnak, mert a magyar irodalom ezt a vágyat nem is ismeri: Tátra utca; 'z-biblia; Csukázás. Apátlanságról, anyátlanságról: Apák szerelmei, Anyák szerelmei. Lovas Nagy Anna különös módon írja körbe a női szerelmet, a szeretés és a szeretve levés vágyát, a boldogtalanságot és a testi akaratot szoros ösz-szefüggésbe hozza, és nem a "házasságot" vagy a tartós kapcsolatot tartja gyógyírnak, hanem az örök keresést. Legalábbis az olvasó úgy is értheti, mintha ez az egész az árvaságból következne: "csak szőranyát akartam". Valakinek az ölébe bújni, szeretve lenni. "Minél több nőt érintettem, annál inkább érdekel, mások hogyan." Merthogy újra és újra a szerelem és a testi kívánalom a tét. Mindig valakiért rajongani. Ami pedig innen felemeli a könyvet, az a végtelen önirónia ("lyuksógornők") és a külső szempont: "buzik, szégyen és gyalázat". Meg a találó szóképek (ikerszivacs, kengurunő, babalopás, Barbie rabbi; a nevek: Dunna, Bástya, Pötsch, Sony) és a jól elhelyezett komikum: "Sokszor éreztem magam dugattyúnak az élet gépezetében. Kilégzés, belégzés. Leülés, felállás. Begyúrás, kigyúrás. (...) egyetlen kallódó csavar vagyok. Anyátlan." Verazélet, s ha ver, vigasz kell. A Zöld Disznó egy kivételes, vigasztaló fejezet a regényben: mese a különbözésről, amely az elbeszélő kislányának, Lilinek szól. A Zöld Disznó Emese koca gyereke, de anyja nem tudja megszeretni, mert hat ujjal született, túl sok a haja, és zöld. Míg a többi rózsaszín és édes. "Lili a nyakamban nagyokat kacag: zabi a malac, mert túl sokat zabál." De nem ezért, hanem mert kitagadja vérsertés apja. Anya próbálja Lilit vigasztalni a mesével. Mégis úgy érzi, ő sem jó anya. Leszbikus anyák és heteró lányaik, társtalanság, magány, önfeledt szexualitás. A késő szocialista Magyarország falvai, a főváros, Szentendre, Szeged, Izsák és Zápor mintha kitalált helyek volnának, láthatatlan elfojtás, traumák elevenednek meg, csupa olyasmi, amiről hallgatunk. Galgóczi Erzsébet világa ez, keserű, kilátástalan és vigasztalan. Talán itt nincs anynyi politika, több a humor, viszont bejön a keserű irónia. Az elbeszélő késsel ír, s közben mézeskalácsot süt, autóban alszik, nőket szeret, a női testet, és mikor erre ráébred, egyre jobban hajtja a vágy. Kiderül, anyja prostituált volt, egy szeretetkórházban fekszik Franciaországban. Levélben kéri a külügy segítségét. Vera is vele megy, nem hisz a fülének, és az arcába vágja a hivatalnoknak: "Akkor az ön feladata lesz tájékoztatni az ottani kollégákat az említett személyről, és tudatni velük, épp elég francia fasz járt benne ahhoz, hogy kiérdemelje, öregségére, elbutultságában és kiszolgáltatottságában a francia állam viselje gondját." Ugyanaz a hang, mint az Egymásra nézve filmbeli hivatali jelentében, ahol Szalánczky Éva elmagyarázza a rendőrnek, hogy a nők hogy csinálják: két ujjal. Az ártatlanságról van szó, amit kamaszként könnyűszerrel lehet elveszíteni, ha valaki intézetben nő fel, vagy ridegtartásban, nevelőszülőknél. Vera, Bástya, Dunna mind zabigyerekek a regényben. Az egyik legszebben megírt fejezetben tudjuk meg, hogy Vera testvérei is sokan vannak, anyja Kolompár Hermina. Vera felkeresi a soron, és megkérdezi, miért pont ő nem kellett? Hermina visszakérdez: "Kié az a szép kocsi? Vera válaszolt: Az enyém. Hermina kicsit elgondolkodott, úgy mondta: Mindet az út szélén kellett volna hagynom." Két leszbikus nő, mint krumpli és krumplihéj, összenőve. Aztán szétválnak, elvesztik egymást, megcsalják, elhagyják. Nincs kiút. Nem jó olvasni a Verazéletet. Vagyis azért jó olvasni, mert a legapróbb szomorúságokat is humorral tudja ábrázolni. Az utolsó fejezetben már egy másik nő, Pötsch öleli Verát, Vera öleli Pötscht. Vége a regénynek, az elbeszélőnk újra egyedül van, túléli, kínjában pedig fütyörészik. Tényleg katartikus. Noran Könyvesház, 2011, 200 oldal, 2499 Ft Kiss Noémi

A hét könyve Pécsen: Verazélet

http://www.tudaskozpont-pecs.hu/index.php?m=10&id=39

 Lovas Nagy Anna: Verazélet. Noran Könyvesház, Budapest, 2011

Lovas Nagy Anna: Verazélet. Noran Könyvesház, Budapest, 2011, 199. oldal

Lovas Nagy Anna Verazélet című regénye igen gyorsan felkerült az Alexandra Könyváruházak 15-ös toplistájára. Az olvasók kíváncsian vették kézbe a szokatlan témájú és szokatlan nyíltsággal kitárulkozó könyvet. Ez a kíváncsiság megvolt a könyv szerkesztőjében, Ambrus Évában, és az írónő ösztönző, biztató jó barátjában, Bódis Kriszta filmrendezőben is.

Ők mondják:

Ambrus Éva: Amikor fél évvel ezelőtt megérkezett hozzám a kézirat, a nekem ismeretlen szerzőtől és ismeretlen világból, egészen elképesztő élményben volt részem. Az olvasás során megismert és így számomra is megteremtődő elbeszélő gondolataiban és környezetében otthonosan eligazodtam, közlekedtem. Ráismertem a saját érzelmi hullámzásaimra, a gyerekkor sóvárgásaira, a kapcsolatkeresés mélységeire, a soha be nem vallott szégyeneimre, az illúziók rettenetes szétfoszlá-sára. Tudtam, hogy ezt a kéziratot mindenképpen ki kell adni, mert olyan összegzése a nők érzelmi tapasztalatainak, amelyet hiába keresnénk a főként férfiak által megrajzolt irodalmi hősnőknél. Altalános érvényű, kegyetlenül őszinte és mélyen emberi írás. Csak az írhat ilyet, akinek a szívében már együtt „elidőz a tigris és a szelid őz”. Aki le meri írni a legnagyobb bukásokat is, mert már nem fél semmitől.

Bódis Kriszta: Én nem csak elégedett vagyok LNA könyvével, hanem nem tudom, nem akarom letenni. LNA tökéletesen illeszkedő hangot, szerkezetet, nyelvet talált az univerzális élményekhez (megszeretés, a tökéletes találkozás illúziója, kötődés, elszakadás stb.) egy viszonylag ismeretlen (női, leszbikus, rejtőző és láthatatlan) világ bemutatásával.

Amikor végre kidugod a fejed a mocsárból (szar), és fellélegzel, na akkor jössz rá igazán, hogy mibe merültél, tapostál addig. Kibukkansz, és a hirtelen levegővel lesz viszonyítási alapod is. Én így vagyok a könyvekkel. Olvasok ilyet, olyat, sokat, frisset, régit, ismertet, ismeretlent, és egyszer csak az egyikről kiderül, hogy Ez Az! Váratlanul az élmény – „levegő! élek!” – a többi fölé magaslik. Addig teljesen azt hiszem, hogy könyveket olvasok, az embert olyan könnyű megtéveszteni. Amikor egy ilyen regényt (jelen esetben kézirat) találsz, mint amilyen a Verazélet, tulajdonképpen nem lepődsz meg, mert a találkozás tökéletesen evidens. Szerencsére van ilyen találkozás. Pont mikor egyáltalán nem számítasz rá, és akkor újra olvasó leszel, aki nem akar kijönni, nem akarja, hogy vége legyen, aki borzong és boldog is ettől a megfoghatatlan és kimondhatatlan mindentől, amit kap, amit habzsol, amit nem felejt el.

A fölemelő éppen az, hogy a Verazélet regénykoordinátái közt egyszerre titkos és általános emberi szcéna zajlik. A szerelem, a csalódás, az élet fölfoghatatlan és képességeinket meghaladó bántal-mainak boldogsággal hímzett periodikája.

A regény általában olyan másik világ, amibe viszonylag kockázatmentesen átjárhatunk, igaz, kábé annyira értjük, mint a sajátunkat. Nagyon. Semennyire. A jó könyv a megfogalmazhatatlan kétségek, a traumák és drámák megunhatatlan ismétlődése, abban a másik-enyém világban, ahova elvezet. A regényvilágban is az a legbizsergetőbb bizonytalanság, hogy mégis, hogy talán... miközben tudjuk: a legcsekélyebb reményünk sincs arra, hogy ott másképp lesz. Annak a bizonyos Tökéletesnek az illúziója viszont – hogy minden megválaszolhatatlanság érintés-nyire van a felismeréstől – ritka mámor. A Verazélet című regény illékony-súlyos anyagú. Olvastán zsigerektől kognícióig átjár minket az a katarzis, a paradoxonokra feszülő, amiről úgyse lehet beszélni (vagy fölösleges). Kontrollálhatatlan és kikerülhetetlen. A Verazéletet olvasva átéljük, amikor megtörténik.

LNA olyan női univerzumot alkot, amelyben a rendszer árva, de élő bolygójaként kering mindenki, aki a tapasztalatok bármely emberi aspektusa felől érkezik.

Kölcsönzési információ: OPAC
(Forrás: Könyvjelző. VII. évf., 11. szám, 2011. november, 7. o.)

Meleg regény, heteróknak is

Meleg regény, heteróknak is

Eszterház, Bálint ház

http://eszterhaz.org/?p=117#more-117

Az Eszterházban, a széken egy Esztertáska, a táskában könyv: Verazélet

- Pécsi Katalin beszélget Lovas Nagy Annával

Van-e olyan, hogy zsidó irodalom?

Létezik-e női irodalom?

Hát, a zsidó & női írásról mit gondolunk?

De ez még nem minden…!

10 November · 17:30 - 19:00

Bálint Ház, Macesz terem
1065 Budapest Révay utca 16
Budapest, Hungary

Libri Irodalomvilág

http://www.libri.hu/hirlevel/irodalomvilag/hirlevel-646

 A Verazélet egy szokatlan könyv, szokatlan kérdésekkel és válaszokkal. Szerzője az eddig ismeretlen Lovas Nagy Anna, aki első könyvével megdöbbentette az olvasókat és kiritkusokat, mert nyelvezete, történetmesélése annyira kiforrott, hogy sokan azt hitték, nem is első kötete ez a szerzőnek. A Verazélet kemény könyv, úgy beszél megannyi tabutémáról, hogy az olvasó képtelen abbahagyni az olvasást, pedig sokszor igen nagy erőpróba elé állít minket. Meleg szerelem, kiszolgáltatottság, család nélküli magány, erőszak, ezekről a témákról beszél Lovas Nagy Anna, de ahogy Bódis Kriszta írja a kötet ajánlójában: úgy beszél róluk, "hogy nem megbotránkoztat, hogy nem vádol, nem mondani akar, hanem mond".

6. helyen a Top 100-ban

Gobbi Hilda: "ezt a paksaméta Verazéletet hoztam a barátaimnak"

nyolcadik helyen a Verazélet

A Klubrádióban, Havas Henrik könyvajánlójában

2011. október 10.

10.45 és 11h között Havas Henrik beszélgetett velem a könyvről. 

HVG ajánló Verazélet

http://hvg.hu/hvgfriss/2011.40/201140_konyv__rejtett_identitas_lovas_nagy_anna_ve

„Az elfek depresszívek, mert őshazájuktól messze keveredtek. Az idegen környezet befelé fordulóvá teszi őket. Az embernél vékonyabb, gyengébb, de szebb és bölcsebb faj... Titkos elfek vagyunk mindannyian. Dekadenciára hajlók. Tudományosan megállapított tény, hogy az elnyomott identitás depresszívvé tesz” – nyújtja át történetfüzére egyik kulcsát a szerző. Látszatra szerelmes könyv a verazélet, és a kisbetűnek itt jelentősége van. A szójátékban szereplő név tulajdonosa megsebezte az elbeszélő lelkét. Elhagyta őt egy másikért. Igaz, a sértett fél is hajszolja a kalandokat. De ez csak a legfelületesebb szintje a mozaikokból összeálló regénynek. Lassacskán egybesimuló életskiccekből körvonalazódnak a sorsok: árvaság, nevelőintézet, szeretethiány, alkoholista környezet, kiszolgáltatottság pedofil hajlamoknak. Szembesülés a társadalmilag elvárttól különböző identitással. A verazélet fülig szerelmes, egymásért áldozatokat hozó, féltékenység gyötörte főszereplői mind nők. „Egymásra néznek”, ahogy a Galgóczi Erzsébet regényéből készült 1982-es Makk Károly-film címe utal a leszbikusságra. A verazéletben többüknek gyereke van korábbi heteroszexuális kapcsolatból, most meg rejtőzködnek a külvilág szeme elől. Szaggatott fonalú művében az identitását nyíltan vállaló első könyves szerző a többség előtt zárt világba vezet el, remélve, hogy végső elutasítás csak az abszolút ismeretlent illeti.

Gobbi Hilda bemutatja

Nőkért beszámoló a könyvbemutatóról

http://www.sciencecaffe.com/sciencecaffe/hu/verazelet

Népszabadság szeptember 22

http://nol.hu/lap/arcok/20110922-a_melegregeny_ironoje_mezeskalacsot_sut

Verazélet spot

Gobbi Hilda olvas

utcai gerillamarketing

A könyvbemutatóról

A könyvbemutatóról:

Nagy örömmel osztom meg, hogy minden fellépő művész elfogadta a felkérést.
A könyvet bemutatja Bódis Kriszta író, dokumentumfilmes.
A regényből felolvas Fullajtár Andrea, a Katona József Színház színművésze.
Fellép Bárdos Deák Ági író, énekes. Zongorán kíséri Darvas Ferenc zeneszerző.

A könyvbemutatón fellépő művészek

 

A könyvbemutatón fellépő művészek:

Bárdos Deák Ági

Bódis Kriszta

Darvas Ferenc

Fullajtár Andrea 

 

http://www.youtube.com/watch?v=ou_Dl0_Bll0&feature=related

részlet a Verazélet c. regényből - Csukázás

http://www.es.hu/lovas_nagy_anna;csukazas;2010-04-04.html

Hitelesen megírni, interjú

Az Alexandra ingyenes kulturális magazinban megjelent interjú.
Könyvjelző
VII. évfolyam, 9. szám
2011. szeptember

Hitelesen megírni

Lovas Nagy Annával Matkovich Ilona beszélgetett

    „Gyerekkoromban irigyeltem a hermafroditákat. Elképzeltem minden nemtől való függetlenségemet. Elképzeltem, önmegtermékenyítő vagyok. Nemzek és szülök, benépesítek, ne legyek így. Ne legyek ilyen kurvára egyedül.”

- A Verazélet című első prózaköteted a nők közti szerelemről szól. A pimaszul nem hagyomány- kompatibilis regény tűpontos, lüktető mondatokban, lírai hangon beszél találkozásokról, elválásokról, érzelmekről, erotikus vágyakról. Mondanál valamit a könyv születésének körülményeiről?

- Egy időben úgy alakult az életem, hogy folyamatos partnerkeresésben voltam, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Nők beszéltek nekem a múltjukról, a családról, mint a legelső traumatizáló tényezőről, fontos történelmi változásokon átesett nők, olyan történelemből kibeszélő nők, amit a férfiak csináltak, igazgattak. A nők elbeszélései másként árnyalják a történeteket. Kifejezetten törekedtem a szövegszépségre, ezzel akartam oldani, ellensúlyozni a sok brutalitást, amit a könyvben leírtam. 

- De a szenvedés közös emberi és női tapasztalat

- Szeretném, hogy akik elolvassák, észrevegyék, a könyv hőseinek alapélménye univerzális. A szerelem, az elvesztés, az újra megtalálás, a barátság nemtől és identitástól független.

-Korábban már jelentkeztél versekkel és novellákkal irodalmi lapokban.

- Én is versekkel kezdtem az írást, mint sokan mások. Szorongó fiatal lányként küldtem verseket az Élet és Irodalomnak, ahol, bár ígéretet kaptam rá, mégsem jelentem meg. Ez megnyirbálta az önbizalmamat, úgy éreztem, méltatlan vagyok a megjelenésre, nem vagyok elég jó. Ezután nagyon sokáig nem próbálkoztam, csak a barátok szórakoztatására és a szerelmeimnek írtam szabad verset, prózatöredéket. Eközben rajzoltam, folyóiratokat, könyveket, például az Amit tudni kell a zsidóságról című kötetet illusztráltam. Ebben a bibliai történethez kapcsolódó ünnepekhez rajzoltam képeket. De lassan a súlypont ismét átbillent az írás javára. Beiratkoztam írószemináriumokra, ahol elég bátorítást kaptam ahhoz, hogy ismét küldjek írásokat irodalmi lapoknak. Az Élet és Irodalom, az Irodalmi Centrifuga, a Szombat zsidó kulturális folyóirat, és a Kalligram is közölte az írásaimat. A Verazélet az első kötetem, és prózában gondolkodom a következő könyvről is, amelynek félig kész kézirata már az íróasztalfiókban fekszik.

- Elképzelhető, hogy sokan önéletrajzi regényként olvassák majd a kötetet. Nem tartasz attól, hogy már az elején beskatulyáznak?

- Sokféle skatulyába lehet egy szerzőt tenni, és sokféle meleg író van, akik különböző hangokon szólalnak meg. A különbség a személyes-érzelmi háttérrel függ össze. Ha a szerző nemi identitását hangsúlyozzuk, elvész a lényeg, a mű maga. Nem szerencsés, ha túlbeszéljük a szerző vállalt identitását, mert ez befolyásolja a mű olvasatát és értelmezését, és ez nem függ össze az esztétikai értékével.

- Mit gondolsz, mire vágyik az olvasó, ha egy meleg témájú regényt vesz a kezébe?

-Csak az írói szándékról beszélhetek: hitelesen megírni. Kaphat az író bélyeget, nőíró, leszbikus, periferikus, mégsem lehet nem felvállalni. Lesznek majd más könyvek, más témáról. Női szerző vagyok, aki íróként nem csak egy szűk rétegnek szeretne írni. Annyira sokfélék vagyunk, és meg van bennem a nem múló késztetés, eloszlatni a másságról kialakult sztereotípiát. Bízom benne, hogy az olvasóim talán közelebb kerülnek ahhoz, hogy a melegeket egyenrangú emberként fogadják el.

- Voltak előolvasóid? Kikérted-e tapasztalt pályatársak véleményét?

-Kaptam bőven biztatást, és olyan tanácsot is, hogy „meleg regénnyel nem szokás írói pályát kezdeni”. A marginalitás mindig kockázatos. Magyarországon nagyon rég nem jelent meg szépirodalmi mű ilyen tárgyban. Az első Galgóczy Erzsébet Határon innen és túl, a második Gordon Agáta Kecskerúzsa volt. Mindkettőre emlékezetesen negatívan reagált az irodalomkritika. A nőírókkal szemben van egy fenntartás, úgy érzékelem. Ez a könyv lesz a női tapasztalat sűrítménye. Mondjuk azt, hogy az irodalom apanyelven várja el, hogy megszólaljanak a nők. Az apanyelv egy kialakult nyelv, az anyanyelv pedig most van kialakulóban.

-Bár, az irodalomban szeretnél érvényesülni, pénzkereső foglalkozásként ízre, szagra és formára egyedülálló mézeskalácsokat sütsz, és hozol kereskedelmi forgalomba. 

-Ezt a szakmát találtam ki magamnak, életben maradás, gyerek nevelés és az alkotás kompromisszumaként.  A mézesbábos munka nagyon szórakoztató pénzkereset. Sosem leszek hagyományőrző olyan módon, hogy lemásolom a régit. Eredeti motívumokkal, főleg mesékből dolgozom. Szívesen kísérletezek, megformáztam már a Dohány utcai zsinagóga makettjét is. Egyetlen vagyok az országban, aki zsidó tárgyú mézeskalácsot készít; mézeskalácsból rabbit, hanukára hanukia (nyolcágú) gyertyatartót. Legutóbb a budapesti Pozsonyi Piknikre készültem zsidó mézeskaláccsal, de a rendezvény idén nem csak a mézeskalácsról szólt. Egy formálódó, a közelmúltban alakult női irodalmi csoport tagjaként is bemutatkoztam. A Re:Lit internetes antielitista művészeti és közéleti folyóiratként publikációs felületet szeretne biztosítani a perifériára szorult irodalomnak és művészeti ágaknak. Az alapítók közt lévő Bódis Kriszta író, rendező elképzelése a szóbeli költészet megjelenítése, alkalmat adni a megszólalásra, például az Ózd melletti Hétes telepen élő alkotóknak, akik közül nem mindenki van az íráskészség birtokában.

     

 - A mentoroddá lett Bódis Kriszta így nyilatkozik: „Lovas Nagy Anna igazi self made woman. Amennyire ismerem őt, pontosabban az útját inkább, úgy érzékelem, hogy itt egy traumatikus indulás, aztán egy kétségbe esett túlélő küzdelem simul el, emelkedik, fogalmazódik”.

Folytathatnánk a beszélgetésünket azzal, ki Lovas Nagy Anna?

- Budán kezdtem az életet, és két évtizedet éltem a VIII. kerület legproblémásabb Magdolna negyedében. Most újra itt élek, ahol felnőttem, Budán. Apámat sohase ismertem. Anyámat négy éves koromban láttam utoljára, akkor külföldre ment, és soha többé nem találkoztunk. Koldusszegény, vallásos házaspárnál nevelkedtem egy városmajori hármas társbérletben, negyedik gyerekként. Brutális körülmények között laktunk hatan egy 20 nm2-es szobában, de átjártam, a jó szagú, ízléses lakásokba, és négyévesen tudtam, mi a melanzs. A szép szeretése, a klasszikus zene, és általában a művészetekkel való foglalkozás a jómódú szomszéd nénik társaságában ragadt rám. Tíz éves koromig vártam haza az anyámat, minden este úgy feküdtem le, hogy reggel felébredek, és majd jön értem. Egy nap  rájöttem, ez nem fog bekövetkezni, és rossz, töröm zúzom gyerekké váltam. Az általános iskola után elszöktem otthonról, majd állami gondozásba kerültem. Ezzel nyílt ki a világ, a „Felszab” téri egyetemisták közé, és sakkozni jártam a Belvárosi kávéházba. Mindig tudtam magamról, hogy leszbikus vagyok, de férjhez mentem, mert gyereket akartam, és az akkori tudásom szerint, ennek ez volt a módja. Egyedül tartottam el a családot. Üvegbizsut készítettem, textilbabákat, ruhákat varrtam, zsidó kegytárgyakat gyártottam. Férjem korábban rabbiképzőbe járt, így megismertem a zsidó hagyományt, és gyermeküket is eszerint neveltük.

         

- Éltetek egy rövid ideig Izraelben is.

- A rendszerváltás előtti évben mindent felszámoltunk, Izraelbe költöztünk, ahol nem sikerült beilleszkednünk a társadalomba, és fél év elteltével hazajöttünk. Ismét a semmiből kezdtem új életet a Magdolna utcai egyszobás lakásban, de most már egyedül a gyerekkel. A válás után több munkahelyen is dolgoztam, de semmire nem volt elég a pénz, és akkor kitaláltam a mézeskalácsosságot. Onnantól kezdtem lábra állni. A gyereknek persze sosem volt könnyű mellettem. Izgult, mit fognak szólni, ha kiderül, az anyja leszbikus, hiszen ketten jártunk érte az iskolába a barátnőmmel. Azt vettem észre, minél nyíltabban felvállalom ezt, annál kevésbé érnek atrocitások. Csak szemrebbenés van, vagy csendek, egy olyan társadalomban, amely elutasít minden különbözést.

- Az írás és mézesbábosság mellett öt éve vezeted a Zártkörű lányok című műsort a Tilos Rádióban.

- Vágyódtam Tilos Rádió-s lenni, és amikor alkalom nyílt, boldogan fogadtam el a felkérést. A műsorban nem csak leszbikus alkotók, és közéleti szereplők szólalnak meg – a szubkultúra programjaival, vonulataival foglalkozunk, és az aktuális nőművészeti eseményekkel.  A leszbikus műsor vezetése, örökség, és nagyon remélem, nem szakad meg a frekvenciaengedély lejártával, mert visszatérően megkondulnak a vészharangok, és a jelenlegi koalíciónak sosem volt kedvence a Tilos.

- Részt veszel a magyarországi meleg mozgalomban?

-Alapítója voltam a Labrisz Leszbikus Egyesületnek. Bizonyos helyzetekben nagyon is fontos felvállalni az identitást. Régen tervezek egy leszbikus szerelmi variánsokat tartalmazó kézikönyvet, amelynek Leszbikus Párnakönyv lesz a címe. Ez eltér a megszokott, káma szutrához hasonló aktus bemutatásától, több hangsúlyt fektetve az identitás megjelenítésére, mert a leszbikusság csupán összefoglaló elnevezése annak a sokszínűségnek, ami az alkalmi kapcsolattól, a házassággal azonos együttélésig terjed. Szeretném mindezt humoros formában, képpel és szöveggel létrehozni.

Hitelesen megírni

Matkovich Ilona Interjú az Alexandra könyvkiadó ingyenes ajánlójában

könyvelőzetes a Könyvjelzőben

könyvborító

beszélgetés

Női csevej

Share |

Szombat Szalon – Nők a gazdaságban, kultúrában, irodalomban és otthon

---

2011. május 18. szerda, 19:00 óra

Szombat Szalon – Nők a gazdaságban, kultúrában, irodalomban és otthon

Négy különleges nőt ültetünk egy asztalhoz, abban reménykedve, hogy megtudjuk, milyen is ma nőnek, pontosabban sikeres nőnek lenni Magyarországon.

Király Júlia a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, Lovas Nagy Anna író és Winkler Nóra médiaszemélyiség, Csobánka Zsuzsa író, tanár moderálásával beszélgetnek arról a Szombat folyóirat márciusi női száma és áprilisi írásai kapcsán, hogyan látják a női identitást összeegyeztethetőnek a sikerrel? Lehet-e egy nő sikeres, ha megőrzi tradicionális női szerepét? Léteznek-e még egyáltalán az úgy nevezett hagyományos szerepek? Működik-e a család, ha a nő mást is tesz, mint húslevest főz, vagy immár csak így működhet?

A beszélgetés során természetesen a zsidóság is szóba kerülhet.

Helyszín: Bálint Ház (Budapest VI. Révay u. 16.)

Támogató:

Lovas Nagy Anna: Verazélet

A regény megjelenésével, bemutatójával, és a könyvvel kapcsolatos friss hírek megosztását segítő blog.